Csider István Zoltán – Rendrakás

Az újságíró, a rapper, a slammer, immáron hivatalosan költő is. Megjelent Csider István Zoltán debütáló verseskötete, amelynek címe már önmagában sok kérdést vet fel, és kíváncsiságra adhat okot. Vajon hol és miként szeretne rendet rakni a szerző? Mivel nem elégedett, hogyan érez rend iránt és micsoda pontosan az a rend? Többet között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk, a sokatmondó, tartalmas sorokból.

Rögtön az első vers nyitósorában bemutatkozik: „a nevem Cs. P. és most rendet kell raknom”. Többször is elhangzik ez a mondat valamilyen formában. Meghatározza magát, helyzetét és feladatát. Csider István Zoltán költészetének szerkezete kontrasztos: egyfelől nem éppen a rendet szimbolizálja, hiszen a mondatok általában a sorok vagy strófák végével nem fejeződnek be, sőt előfordul, hogy egy vers a következő költeményben folytatódik, másfelől pedig minden verse 14 soros, amely egyfajta keretet, szabályt jelképez. Három nagy fejezetet megszakítva találunk a halállal és annak válfajaival külön hét fekete oldalon foglalkozó írásokat, amely kompatibilis azzal, hogy a teljes könyvet áthatja egy közeli rokon elvesztésének ténye és emléke.

Ez és megannyi más, érzelmi téma boncolgatása egy sötét, ám ijesztően valós világképet mutat meg az olvasónak. A múltját, emlékeit, bánatait akarja helyre tenni, amelyek mind mély és kevésbé mély nyomokat hagytak benne.