Ezen összeállításban olyan 2000-es évekbeli dalszövegeket gyűjtöttünk, amelyek közvetetten, néhol azonban egészen közvetlenül az identitással, a hovatartozással foglalkoznak. Igyekeztünk több stílust és több korosztályt is beválogatni, amelyek különböző szemszögből látják, és más-más álláspontot képviselnek ebben az igen fontos és kényes témában. Találhatóak az antológiában számunkra fontos számok és dalszövegek, illetve bekerültek olyanok, amelyek egyszerűen kihagyhatatlanok és ikonikusak ebben a témában.

Az identitás témakörét nem az aktualitása miatt választottuk, hiszen ez a kérdés több évtizede megválaszolatlanul bolyong a levegőben és a magyar emberek fejében. Mindenki mást érez magyarságnak, de nevezhetjük európaiságnak is, mert erről is lesz szó. A jobbik eset, ha az embernek eszébe jut egy konkrét dolog, amikor a magyar szót hallja, tudja kötni valamihez. Beugrik egy ünnep, egy személy, egy kép, bármi. Sok esetben a radikális nézeteket vallók nagyon határozottan terjesztik nacionalitásukat, de ettől vonatkoztassunk el. Mindenesetre, ha egy magyar identitását vizsgáljuk, nehezen vethető össze egy franciáéval, vagy egy angoléval. Többnyire a Nyugat-Európában élők büszkék a történelmükre, és onnan is ihletet kapnak a jelenük megértéséhez. De ha nem is büszkék, legalább tisztában vannak azzal, hogy mi is történt hazájukban pár évtizeddel, évszázaddal ezelőtt. Identitást, nemzeti összetartozást lehet meríteni, egy zászlóból, egy dalból, egy történelemi eseményből, nagyjából bármiből, amiben az emberek megegyeznek, és elfogadják magukénak egy társadalmon belül.

A probléma az lehet ma Magyarországon, hogy sokan nem igazán tudnak magyarságukhoz kötni, nem jelent annyit a haza, mint máshol a világban. Esetenként rosszul értelmezett történelemből nehezen lehet meghatározni mit is jelent magyarnak lenni. Nem könnyű megmondani, kinek a felelőssége ez, annyi biztos, hogy nem tesz jót az állandó széthúzás, a kirekesztés és a rasszizmus. Az ilyen alapvető dolgokat, mint az identitás, már gyerekkorban meg kéne alapozni, hiszen felnőttként nagyobb feladat új belátásra térni. A fiatalok elsősorban – a kezdetekben – abból építkeznek, amit otthonról hoznak, szüleik véleményét osztják.

Jó pár évtizeddel ezelőtt volt egy nagyon fontos dolog, amely valamilyen szinten összetartotta az embereket, bár főleg a férfiakat. A futball. Az egész ország egy emberként tudott szurkolni a válogatottnak. Akkor még valóban lehetett, ám ahogy a focink minősége gyengült a társadalom kezdett eltávolodni a sporttól. Azonban az mindig nagyon imponáló, amikor nemzetközi sporteseményeken a magyar tábor tiszta szívből szurkol a honfitársaknak.

Sok mindent említhetnénk még meg ezen a vonalon, de e helyett tekintsük át néhány itt felvonultatott dal jelentését, esetleg hátterét:

Az első szám egy nagyon fontos kérdést boncolgat: az ideális világot próbálja lefesteni, meglehetősen ironikusan. Rengeteg igazi magyar szituációt leír Lovasi András szövege. Az ezt követő zene nagyon közel áll hozzánk, hiszen évfolyamtársunk, Horváth András kivételes dalt írt közvetlenül a brüsszeli terrortámadások után. Egész Európának és a világnak is üzen ezzel.

Harmadik és negyedik szám azonos előadópárostól származik. Ez az Akkezdet Phiai nevű formáció, akik foglalkoznak slammel, rappel és költészettel is. Egyedülálló soraik, szerkezeteik ezer más dal között is felismerhetők. Két idekapcsolódó dalt választottunk ki: Lé és Budepesmód. Az előbbi a pénz túlértékeléséről szól és arról, hogy egyáltalán nincs a helyén kezelve a mai világban, így Magyaroroszágon sem. Az utolsó sorban hallhatunk egyfajta tételmondatot: „csak a lényeg leértékelése”. A Budepesmód pedig Budapest valóját írja le 24 strófában, amelyből szintén kiemelünk egy részletet: Talán én is pest vagyok…/ Pest a pestiségem/ Pest, hogy rég Pesten lakok/ s nem lettem pesti mégsem.”

Két Kozmosz dalt is beválogattunk, amelyek erősen reflektálnak a politikára és az aktuális kérdésekre. Ez egyébként mindig is jellemző volt az együttesre. Az egyik (Maradok tisztelettel) a kiutazók, a külföldön szerencsét próbálók ellen beszél. Azt állítja, hogy nem számít, hogy „kint vastagabbak a pénzek”, itthon kell maradni, hiszen nem éri meg elmenni. A másik szám (Mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek) pedig hatalom és az önkény ellen áll ki. Üzen a mindenkori politikusoknak, hogy tiszteletben kell tartani a népet, mert nagyon csúnya lehet a vége, ha másképp cselekednek.

Bródy János talán a leghíresebb és legelismertebb dalszövegíró Magyarországon, aki nagyon sokat foglalkozik közéleti témákkal. Mostani példánk erre a szabadság, azaz a Szabadnak születtél. A koncerteken mindig az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával konferálja fel.

Nem maradhat ki egy ilyen válogatásból a ’90-es és 2000-es évek egyik legmeghatározóbb együttese: a Republic sem. Az Emberlelkű földeken a világ és a haza viszontagságairól szól, egyfajta otthonkeresést érezhet át, aki meghallgatja a dalt.

Ha már 21. század és kortárs költészet egy klasszikus slamnek is kell lennie a gyűjteményben. Pion István leghíresebb darabja az Atlasz bírja, amelyet a Words are Melodies feldolgozásában ismerhet leginkább a közönség. Rengeteg értelmezése és jelentése lehet a szövegnek, de ez általánosságban is elmondható a slamről.

Utolsó előadónk Cseh Tamás, akit méltán neveznek sokan a magyar könnyűzene legnagyobbjának, ám ez nem jöhetett volna létre Bereményi Géza melankolikus dalszövegei nélkül. Bereményi az, aki irodalmi szempontból fontosabb, de ők ketten alkottak egy jelenséget az elmúlt 20-30 évben. Két számot választottunk tőlük: Kelet-Európa és Budapest. Mindkettő teljes mértékben Magyarországról és a magyarokról szól, így illeszkedik az ezeket megelőző dalokhoz az antológiában.

Elsősorban azoknak ajánljuk az albumot, akik nyitottak az itt megtalálható stílusokra, vevők a szabadelvű és nyílt gondolatokra és néha persze egy kis szomorkodásra, ami olyannyira jellemző erre az országra és a lakosságra. Nem válaszokat adnak ezek a dalok, hanem amolyan útmutató, értelmező szereppel bírnak. Vélemények, melyeket soha nem kötelező követni, hiszen a sokféle gondolkodás viszi előre az effajta ügyeket.

Kispál és a Borz – Alkohol? – dalszöveg: Lovasi András

Van-e nálatok alkohol? A városban nálunk nincs sehol.
Van-e ott könnyűvérű nő? Nálunk nincsen, csak térerő.

Vannak-e arra dílerek? Nálunk a tehén ad tejet.
Az utcán laknak-e emberek? Nálunk csak az, aki szeret.

Van-e nálatok maffia? Nálunk mindenki kiscica.
Nálatok laknak-e állatok? Nálunk laknak, de nem nagyok.

Tiszta az udvar, rendes a ház.
Nálatok meg drágul gáz.
A cica figyel, a kutya vigyáz.
Tiszta udvar, és rendes ház.

Vannak-e arra tengerek? Nálunk csak hullámzó emberek.
Vannak-e arra nagy hegyek? Itt is volt régen rengeteg.

TV2 és RTL: nálunk senkit sem érdekel.
Inkább mindenki környezetbarát, és kritikus tömeg.

Vannak-e arra gazdagok? Nálunk vannak, de angyalok.
A végén meg kell-e halnotok? Nálunk tömve vannak...

...a templomok! Rendes a ház.
Nálatok meg nem jön a gáz
A cica figyel, apu vigyáz
Tiszta udvar, és rendes ház.

Tiszta udvar, és rendes ház.
Nálatok meg, drágul a benzin, a gáz.
Apu figyel, anyu vigyáz
A kutya ugat, a cica cicáz
Tiszta udvar (tiszta udvar),
és rendes ház.

Tiszta udvar.

Mr. Pink – Pajzs – dalszöveg: Horváth András

Vegyétek fel a hitnek a pajzsát,
Mellyel a Gonosznak minden tüzes nyilát
Kiolthatjátok.
Végtelen idő, végtelen élet,
Keserves rajta kettőt lépned,
Bottal jár az Úr is
Vak vezessen világtalant,
De Világ ne vezess vakon,
Megbotlunk mögötted.

Fiam ne félj, de keress fészket,
Évszázados menedéket,
Minden jobb lesz majd.
Most kőhalom vagy, vár leszel majd,
Kapudon dübörög az orkán,
De vihar nem tép fát.
A Gyűlölet Földjén nem terem élet,
Tiltott gyümölcs se él meg,
Homokra hullik a sóhaj.

Nem lehet örök, ami nem tudja,
Mit jelent öröknek lenni,
A végtelen elpusztítja.
Ki itt belépsz, reménnyel járj,
Ember bízva bízzál,
Üvölts szembe a széllel.
Ha én nem alszom, te is virrassz,
Vigyázó szemeid vesd rám,
Mindörökké ámen.

Akkezdet Phiai – Lé – dalszöveg: Süveg Márk és Závada Péter

Van kettőféle magyar álom/ egytől félek csak, hogy meddő népnek/ én hiába magyarázom/ mert ők félnek/ és nem vágják: ez a két történet/ amit most eléd tárok, megtörténik bárkivel, mert megtörténhet/ csak egy szimpla forma/ aki nem szívja orrba/ esküszik csak a dzsóra/ és, hogy pár nap múlva/ lenn a stúdióba'/ bele a mikrofonba/ a saját álmát mondja/ és már nincsen gondja/ egyel odébb megy egy kisebb passzázzsal/ egy kopasz pasi a 600-al/ rendeli a vaságyát kis alhasi masszázzsal/ aztán zsal/ együtt iszik a kaszással/ hadd lássa a nép, hogy ez most nem lesz egy snassz párbaj/ a srác raj/ de lassan nem bírja már hasnyállal/ amit ez a fasz vállal/ kajak elhasznál félév alatt ez a csávó egy Astrát az orrával/ de le se basznád, ha/ látnád, hogy a csávó álmába'/ lepaktál a Castro-val, lejattol a Prisztással/ felébred egy tisztáson/ és egy krisnás kislánnyal/ kasztráltat vagy tíz csávót/ miközben egy vaskos kis táskából/ előhúz tíz mázsa koxos dzsót/ a kiscsávó, és kortyolgat a Tasnáditól vásárolt használt kristályból/ kihúz neveket a listáról/ kajak mazsolázgat kis tálból/ és közben KISZ tábor/ feelingel kisstílű tolvajokat istápol/ de csak úgy freestyleból/ de csak úgy freestyleból/2-0-0-3 kezdet phia/ mindenki hulla kapd be a phasst nem a lé...(zsé-zsé)

Refrén.:
A della, a zsüf, a stex, a lé/ a ruppó, a zseton, a lóvé, a zsé/

Állíthatsz korlátot a lé elé/ soha se elég/ kezdetben volt a lé/ és a még több dellát ő ellé/ leültem mellé/ hova tart a világ, mi?meddig merrefelé/ mindenkinek a fele lé/ kishaver, ő ezt felelé/ a sors is, ha ver, akkor indul el lefelé/ a léted a lényeg, ha nem érkezik a béremelés/ félre ne értsd, ha azt hallod: légyszi, mikor lépsz ki/ a kecóból a nőd az, hogy hogy húzhat még több lét ki/ tudod az óriási kurvákon óriási a lék/ ott folynak ki-be nap mint nap az óriási lék/ ki-be oltás, és léc/ s'il vous plait ladies, lehet, hogy a levetek ízes, de mint egy farmert csak a Lé-visz/ nem vagyok galléros gavallér, sajtos tallér semmi Lays Chips/ mer' kifolyik a kezemből, a vas pedig nem Hévíz/ zsebbe kancsi della/ hajba zselé/ cápagallér/ Pelle Pelle testem fölé/ hidd el nekem, hogy leveti a lepelét/ megmutatja a kebelét/ csak győzzé' elég lét tömni belé/ vagy egy légkondis ML-ért/ vagy, ami belefér/ mert: kifarol ám az a Chevrolet/ valami filléres kupé/ vagy cabriolet/ benézel az ülés alá/ voilet külföldi lé/ a francia voilet/ a spanyolra aszondják ollé/

Refrén.:
A della, a zsüf, a stex, a lé/ a ruppó, a zseton, a lóvé, a zsé/

A léd ha jó/ elszállsz mint léghajó/ testvérem, légy ma jó/ remélem értesz/ mer' a ranglétra/ sem úgy jön létre/ hogy a kiadó be mennyi lét tesz/ mér' van, hogy a hétvége, mindig a léd vége/ még ha annyi lét kérsz is, mint a Lakers/ leáll a pészméker/ ha folyton lét mékelsz/ csak a lényeg a leértékelése/

Refrén.:
A della, a zsüf, a stex, a lé/ a ruppó, a zseton, a lóvé, a zsé/

Akkezdet Phiai – Budepesmód – dalszöveg: Süveg Márk és Závada Péter

Budapest füstös nappalim,
ahova talpig fáradtan
érek haza aznap is,
ha éppen otthon maradtam.

Budapest a dús szád.
A Duna a mosolyod,
ha fürdéskor a duschbad
épp az ajkadon csorog.

Budapest az önmarcang,
a hídvám és a sarc.
Egy elmemélyi néma hang.
Egy arc nélküli arc.

Ha szélesebb lenne,
lehetne gyúrópad.
Rajta tricepszezne
egész Európa.

Budapest az éjszaka:
egy lehordott zsúrnadrág.
Épp hogy egy kissé szakadt.
Épp hogy túl nagy rád.

Tömény szoknyaköltemény.
Klasszikus, de kortárs.
A konformizmus kosztümén
Pest a mélydekoltázs.

Budapest izzadt, sós ing
csak úgy belehányva
Európa shopping
papírzacskójába.

Pánik és malteregó.
Kis szájszéli komplexus.
Egy kifosztott Tesco
polcán hagyott konzervhús.

Pest: erkélyen disznót vágni.
Lakótelep, terasz, kiskád.
Hogy tavasszal a Kosztolányin
virágzanak a rasszisták

Pest a füst, az alkohol,
adatok a vérben.
Pest, hogy feszt italozol
akkor is, ha épp nem.

Pest, hogy késni megszokol,
Pest, hogy nem is méred.
Pest egy lusta metronóm
nyelvén az eltérésed.

Pest egy kimustrált szokol
porlasztotta éter.
Szemcsés hanghullámokon
megszakadó vétel.

Budapest borsósüket
fal mi befogja fülét:
Féli megértésüket.
Pest rossz hallókészülék.

Pest: gyors lakóházak,
lerakat és outlet,
az elme alagsorában
egy kiadó ötlet.

Pest a lakáskultúra,
s hogy realestate kívánok.
Pest a jólét kontúrja:
dívák és díványok.

Város túl a városon.
Ahol várom, ott van.
Pest egy távoli rokon
épp látogatóban.

Talán én is Pest vagyok...
Pest a pestiségem.
Pest, hogy rég Pesten lakok,
s nem lettem pesti mégsem.

Egy rag, mi rossz helyen csüng.
Egy képző, miből jel lett.
Pest, hogy elbeszédülünk
folyton egymás mellett.

Pest, hogy az ív inspirál,
ha körhintál a rím, a stíl.
Pest egy tele írt spirál
lapon a rotringlispil.

A szókötés, a kézimunka,
egy kényszerből felvett
póz, hogy egyre csak magunkra,
hogyha öltünk nyelvet.

Pest az etvasz és a kunszt,
hogy mersz még bravúrozni.
Pest, hogy végül megtanulsz
bilincsben azsúrozni.

Budapest egy gruppen,
mi egyszer tán elszinglisül.
De most tág, s ez így gutten:
dugjuk dajcsul s inglisül.

Elégia és pátosz.
Pest hogy már csak körben...
hajón belül lapátolsz
egy felmosóvödörben.

Hogy a halált vállalom.
Pest: kő az epében.
Szép, gömbölyű fájdalom
az ország közepében.

Bródy János – Szabadnak születtél – dalszöveg: Bródy János

Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád
Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát
Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed.

Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot
Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod
S most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobák
Keress magadnak máshol hazát.

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél.

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél.

Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek
Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed
Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed.

Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet
De ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket
Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár
Érted is szól a harang már.

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél.

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél.

Sose feledd, hogy szabadnak születtél.

Pion István & Words are Melodies – Atlasz bírja – dalszöveg: Pion István

Atlasz bírja, ne aggódj, nélküled is!

és bírják az újépítésű lakópark kis szemei,
és bírják a lakások tartópillérei,
és bírják a szomszédban a gyerekek,
és bírják a tükörben az anyukák,

és bírják a hipszterek meg a turulképűek,
és bírják a Weismüllerek meg a Kolompárok,
és bírják a keresztek, a simák, a kettősek meg a horgosak,
és bírják a csillagok, a simák, a sárgák, meg a vörösek

és bírják a halak a tóban,
és bírják a kristályok a hóban,
és bírják a morfémák a szóban,
és bírják a belek a lóban!

Atlasz bírja, ne aggódj, nélküled is!

és bírják a versek, a regények, a drámák,
és bírják a stricik, az urak, a kurvák, a dámák,
és bírják a Mancik, a Marcik, a Marik, a Matyik, a makik, a Majkák,
és főleg a nüonok, a pionok, a szubatomi részecskék, azok nagyon bírják,

és bírja a májam, és bírja a méhem,
és bírja a csajom, hogy ma nem szültem mégsem,
és bírja anyám, és bírja apám,
és bírja a sarki közértben a barna banán,

és bírja Jamaica, Jordánia, Jemen meg Japán,
és bírja Erdős Virág,

és bírja a virágos erdő, és bírja Pöltenberg Ernő,
és bírja mind a 13 világ,

és bírja az elmúlt nyolc év, és bírja az elmúlt huszonkettő,
de a huszonkettő az csapda,

és bírják a halak a tóban,
és bírják a kristályok a hóban,
és bírják a morfémák a szóban,
és bírják a belek a lóban!

Atlasz bírja, ne aggódj, nélküled is!

Kozmosz – Maradok tisztelettel – dalszöveg: Pál Zsombor

Voltam beljebb és sokkal lejjebb
néha példának nem a legszebb
néha lenyeltem, néha mondtam
néha léptem és elrontottam
néha csaltam, néha szívtam
néha vászon voltam a mozimban
néha árad bentről a bánat
és az árok kér ki magának

néha feladnám, néha hinném
hogy messzebb messzebbre vinném
hogy odakint egyenes az élet
és vastagabb a pénzek
de ha ez jutott, ez csöppent
én nem leszek Berlinbe' jöttment
mer' itt imbolyog megint a csónak
hát szóljon hangosan a Szózat, kettő!

bejártam Londont és Túrkevét
és amit láttam máshol, az túl kevés
hogy repüljek, maradok tisztelettel
nem megyek sehova Liszt Ferenccel
köszöntök minden polgármestert
én itthonról böködöm a sok száz embert
a huszonegyedik század
az első, ami nem várhat

néha egyedül jöttem az úton
néha felülről láttam, hogy csúszom
néha túl aktív, néha kába
néha mérges, de nem hiába
van úgy, hogy valahogy eltalál
ez a programozott agysejthalál
néha ájultan dőlök ágyba
néha vágyok valami puhábbra

néha kormos a levegő itthon
néha sehogy se vicces a sitcom
te azt mondod, maradni félelem
én azt, hogy a nyelvem az élelem
és ha ez jutott, ez csöppent
én nem leszek Berlinbe' jöttment
mer' itt eltévedt megint a csónak
hát szóljon hangosan a Szózat, kettő!

bejártam Londont és Túrkevét
és amit láttam máshol, az túl kevés
hogy repüljek, maradok tisztelettel
nem megyek sehova Liszt Ferenccel
köszöntök minden polgármestert
én itthonról böködöm a sok száz embert
a huszonegyedik század
az első, ami nem várhat

van, aki hegynek fut, van, aki helyben
van, aki messze, még sincsen egyben
van aki legelöl megy, tényleg mennie kell
van, aki dolgok elől, mert nem hitte el
hogy többet ér, ha itt változtat
van, aki maga elől, ezért kárhoztat
átkost, árkot és ártatlant
van, aki magába nézett, és átkattant
hogy jobb lesz, ha nekiáll,
magától nem megy semmi,
hiába áll neki feljebb
van, aki itt van távol, de nem ment el
csak a képből kiállva kommentel
nekik elmentek, van aki észnél marad
késő sírni, de tenni akad,
ideje megmutatnunk a senkiknek
na, álljon fel, akinek nem mindegy

bejártam Londont és Túrkevét
és amit láttam máshol, az túl kevés
hogy repüljek, maradok tisztelettel
nem megyek sehova Liszt Ferenccel
köszöntök minden polgármestert
én itthonról böködöm a sok száz embert
a huszonegyedik század
az első, ami nem várhat többet ránk

Kozmosz – Mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek – dalszöveg: Pál Zsombor

nehéz nem szó szerint érteni félre, ha valamit mond a szátok
nehéz nem sírva nézni félre, amikor lenézünk mi rátok
nem értem, hova akartok jutni, amikor minket visztek falnak
nem értitek, hogy ébren vagyunk és rögtön vége a dalnak

Audira cseréltétek a Volgákat
egy lófaszt lett a hatalom szolgálat
mélyre fogtok bukni, ha minket néztek szolgának
ez az ország nem néma legelő
a torkunkban van az igazi erő
választhattok, hogy a düh vagy a harag hívja elő

még mindig jöttök, de sohase nyertek
tisztelegjen a faszom tinektek
mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek
ha úgy tűnt, hogy vége, ez még csak a kezdet
magasról szarunk rá, hogyan cseleztek
mert szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek

a csendnek hangos a vége
a kezünk a jel, ami magára várat
tömjetek ki pár céget, addig összefoglalnálak titeket egyetlen ideges mondatban
foltok egy hősök nélküli korszakban
addig kamuztok nyugodtan, amíg az utca bontatlan

Audira cseréltétek a Volgákat
egy lófaszt lett a hatalom szolgálat
mélyre fogtok bukni, ha minket néztek szolgának
ez az ország nem néma legelő
a torkunkban van az igazi erő
választhattok, hogy a düh vagy a harag hívja elő

mindig jöttök, de sohase nyertek
tisztelegjen a faszom tinektek
mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek
ha úgy tűnt, hogy vége, ez még csak a kezdet
magasról szarunk rá, hogyan cseleztek
mert szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek

mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek.

Republic – Emberlelkű földeken – dalszöveg: Tóth Zoltán

Emberlelkű földeken
Sétál gyöngy tekintetem
Titkos madárral sűrűbe száll
Ha érthetnélek süllyedő
Ólomszívű múlt idő
Elmondanád, hogy van hazám

Az alvó hóval álmodom
A téllel nem barátkozom
Ingyen kabátom lélekruhám
Ha városlátó ablakon
A holnap csendben átoson
Felhővilágban sincs hazám
Ágyam bánat, alszom félelemmel
Összebújok szajha bűnömmel megint
Látlak tiszta fátyol képzeletben
Nem talállak átkozott törvény szerint

A megváltás ha útra kél
Szívünk városába ér
Békés hajókon
Széles Dunán
Ha bánatföldről fúj a szél
Sétálunk csak könnyedén
Embervilágban légy hazám

Cseh Tamás – Kelet-Európa – dalszöveg: Bereményi Géza

Kelet-Európa, Európa lichthofja, kidobált szemetek, a fal ridegen meredt
Kelet-Európa, vagy Kelet-Közép-Európa, sor került rád is, Káin, mostohagyerek
Édes szívem, te, vak süket nóta, ócska a verkli éneked
'56 Európa, '68 Európa, debillé pofozott, ősz, eltorzult gyerek
Kelet-Európa, ott ülnek a boltba' tiranno-, marxo-, geronto- és trabantfejesek
Kényszeres nóta, vak zongorista, hallgatom tompa éneked
Félszeg Európa, részeg Európa, rokona embernek, így hát majomrokon
Nem is Európa, igen is Európa, szemüveged kapd le, tán jár még egy pofon
Nem is Európa, igen is Európa, mit álmodsz, én továbbgondolom
Prága Európa, Varsó Európa, szőrszálat hasogatsz, csűrsz és csavarsz
Remény Európa, röhej Európa, jópofa hatalmi játék e tavasz

Édes szívem te, reszli Európa, álmom, hogy másmilyen maradsz
Na mi van, Európa, Kelet-Európa, hol a bal, hol a jobb, már nincs itt irány
Reszli Európa, köztes Európa, feketepiacon vett engem anyám
Hájas az élet, részeg kis népek, sok egymást vádoló talány
Most te jössz, Kelet-Európa, mindennek tudója, bakancsban ugrálod hős, tojástáncodat
Valaha Európa, csak volt Európa, adtál te ezér' már vért s szégyent sokat
Járd, Kelet-Európa! Tánc van, Kelet-Európa! Táncolj, mert éppen most szabad
Lóden Európa, kübli Európa, hol a tömegbe szállt, leszállt az ész
Remény Európa, röhej Európa, sunyítva képzelegsz és röhögsz, ha remélsz

Édes szívem, te, szóljon a nóta, énekeld azt, hogy itt semmi vész
Szeretlek, Európa, Földnek sója, vén gazemberek játéka, szívem
És ismét Európa, Kelet-Európa, mondd azt már megint csak kérlek, hogy igen
Szűk boros szájjal énfölém hajolva dúdold még ezt kicsit nekem
Hogy igen, Kelet-Európa, igen, Kelet-Európa, igen, Kelet-Európa

Cseh Tamás – Budapest – dalszöveg: Bereményi Géza

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest

Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Házakon rések, azon kilépnek
Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest

Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Tócsák tükrében magukat nézve
Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el

Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt
Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt

Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat
Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt
Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres
Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves

A fekete lyuk egy nem létező égitest
Három év múlva nem vagyok hadköteles
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk